„Nekem hiányzik a régi, hagyományos levélírás romantikája”

Az ilyen „hiányzásokban” az a „jó”, hogy eltereli a figyelmet a meglévő dolgok előnyeiről :)

Bármi megbecsülhető, ahogy a „hiányzónak” is voltak árnyoldalai. Az akkori romantikus hangulatok pedig becsempészhetőek a jelenbe.

Engem kicsit zavar, mikor a múlt morzsáit kívánják vissza. Valójában ugyanazon lehetőségek birtokában vagyunk, bővítve ráadásul újabbakkal, csak talán fantázia kellene hozzá, meg beleérző képesség. Azt hiszem. Mindenünk megvan, mi egykor volt, szabadságból pedig több – és mégis régi idők elemeiért sírunk, pedig ha ott élnénk, elsorvadnánk.

Én annyira hálás vagyok (főleg nőként), hogy a múlt elmúlt... és még bőven van hova fejlődnünk. 

Talán jó irányba megyünk (az átmeneti gödrök ellenére), legalábbis bízom benne.