Mikor kezdtél írni?

–    Tudod mikor kezdtél írni? 
–    Fb. regisztrációval? :D
–    :D   Nem.
–    Amikor tini vágyódásaimat rímsorokba szőttem, hátha a szálaival a kölyök szív megstoppolható? :) 

–    :)   Nem. 

Amikor kényszerű pillanatokból a lelkedet elengedted, hogy a jelen súlya ne roppantsa meg. Mint a karodon ülő sólymot, indítottad az ég felé... Távolodva megbilincselt testedtől, saját szabadságát élte percekre, órákra, míg fantáziád kalandozott. 

Hol van most?
–    Mi? 
–    A szikra, ami sokszor felperzselt és szárnyra lobbantott? 
–    Nem tudom. Másfajta kényszerű lét ez. A felnőtt szürke napok köde leselkedik rá, álcázva ölelné körbe, mint ólálkodó fantom begyűjtve áldozatát és elszívva minden erejét. Így inkább csendbe húzódik előle, el mélyre, menedékébe.