Idő

Furcsa teremtménye a létnek... 

Olykor lomha, mikor rohanhatna, 

ám konokul szalad előre, mikor azt kívánnám álljon meg pihenőre. 

Mindig a vágyakkal ellentétesen tesz... 

Néha egy marékkal eltennék belőle egy befőttes üvegbe – jól besűrítve :)

s kibontanám, szimatolnám, hogy legyen még belőle, mikor a legszebb pillanatban ismét tovaillanna, futna messze tőlem...