Húsvéti „kertészművesség”

Húsvéton túl már remélem senkit nem érint érzékenyen, ám pünkösd rokon ideje még talán helyet ad, hogy picit becibáljuk a témát a kritikus nagyító alá:

„Mekkora összeget adjak a locsolkodó gyerekeknek?” 

Ezt a szokást őrizzük. De miért is? Mert így illik... De miért? Csak mert illik, meg mert így szoktuk.

Ja, hogy ez az összes magyarázata, hogy miért neveljük továbbra is a fiúkat arra, hogy nekik alanyi (pontosabban kuki-) jogon jár (több) pénz, ami a lányoknak nem... Aztán meg sopánkodunk a patriarchális társadalom nőkre kedvezőtlen vonásain, az ugyanazon/több munkáért kevesebb/semmi fizetéseken... 

No, meg az elanyagiasodott ünnepeken... 

Az a helyzet, hogy észre sem vesszük, de már ilyen kicsiben kezdjük mindezek megalapozását. Félreértés ne essék, nem az ünnep/hagyomány ellen szólok. Ezeket mindenki szíve joga szerint őrzi, ápolja – amit maximálisan tiszteletben tartok és bízom benne, hogy mások is. Apró részletei felett viszont hajlamosak vagyunk átsiklani és legalizálni a „hagyomány” címkéje alatt azt, amit más formává fejlődve már magunk is ellenzünk. Eme apró részletek felett azonban hatalmunk van: 

kis módosításokkal az egyéni, családi pillanatokban nagy változások építőelemei lehetünk. Vagyis a te kezedben is van egy varázspálca, ami a társadalmi felfogásokra, nem kívánatos „normákra” mutat...

Használd hát szívvel, okosan, felelősséggel  ❤

Én kifogástalanul pozitívan láttam húsvét hétfőn azt az 5 éves kisfiút, aki élvezte a versmondást, akinek megtanították, hogy kézfejre fújjon vagy ahova kérik a lányok. Aki felettébb örült „pusztán” annak, hogy szerepelhetett és a kis csoki, amit kapott, az csak ráadás volt számára. Élvezte azt, hogy együtt vagyunk és nem pénzért, ajándékokért jött, hanem az élményért – amit a korának megfelelően élhetett meg. A kis csokit pedig a lány gyerek is megkapta volna, ha létezne e körben...

Pénzért locsolni szerintem akkor OK, ha a kertész szakmáról beszélünk 😉